Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Mortal Instruments Hungarian FRPG // Magyar Végzet Ereklyéi fórum alapú szerepjáték!
Belépés
üdvözöllek az oldalon
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by CLARY FRAY
Hol tartunk ?
Jelenleg a Csontváros könyv elejénél tartunk. Hogy tudjunk haladni várom a cannon karaktereket!
Staff:
Admin
Hírek
Friss hír:
2013.04.03
Figyelmébe ajánlom mindenkinek a "Játékszabályok" és a "Információs Pult" menüpontokat. Napokat töltöttem el az írásukkal, és szeretném ha mindenki tisztelne annyival hogy elolvassa. Igazán nem hosszú. Szívesen válaszolok a kérdéseitekre, de olyanra többet nem szeretnék, ami fel van ( szerintem eléggé szájbarágósan ) tüntetve mit hogy kell csinálni lépésről lépésre. Neked is gyorsabb, hogy ne az én válaszomra kéne várnod.
Mivel mindenki eltűnt, és nem 1-2 hétről hanem 1-2 hónapról van szó, ezért hiába vannak ott az elfogadott karakterek, lehet jelentkezni azokra is pm-be. Cannon ( főszereplő ) karakterre, könyörgöm csak az jelentkezzen aki rendszeresen tudd jönni, ha meg nem tud 1-2 napot , akkor van annyi benne hogy jelzi. Hamarosan szortírozok a tagok között is, akinek nem rendes játék neve van, mindenki törlésre kerül. A karaktereket is leszedem akik nem járnak fel, ez a napokba meg fog történni. Lehet egy kis fejléc csere is lesz.
A lényeg összefoglalva: kérlek legyetek figyelmesebbek.
Gyere ide, ha sok infót akarsz a könyvekről, és a készülő filmekről! Minden napi frissítéssel!
Első találkozásra az emberek, illetve mindenféle lények nem gondolhatnak rosszra, mikor megpillantanak. Kimért vagyok, és tipikus angol hidegvérűséggel mutatkozom be. Mondhatjuk azt is, hogy a legkifinomultabb énemet mutatom, ugyanis aki jobban megismer az tudhatja, hogy nem vagyok állandóan karót nyelt. És annak ellenére, hogy van körülöttem egy szépen felépített mítosz egy falról, amin nem engedek át senkit ez nem igaz. Az emberek mindig azt hiszik, hogy mindenkit utálok, és olyan vagyok, akibe születésekor karót állítottak, de ezt összekeverik az udvariasságommal. Én ilyenkor csak mosolyogni szoktam, és megmutatom, hogy tévednek. Én is csak egy átlagos fiatal vagyok, ha levonjuk azt, hogy néha napján démonokat ölök. Ugyan úgy szeretem a videojátékokat, moziba járni, hamburgert enni hajnalban egy átbulizott éjszaka után. Egyszerűen csak megtanították az illemet. De az előbbiekkel ellentétben azért szeretek végig gondoltan cselekedni. Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy berohan egy vámpírokkal hemzsegő épületbe alapos tervek nélkül. Ha lehetőségem van rá, akkor minden apró részletet kidolgozok még mielőtt elindulnék. Ez nem csak a harcra igaz, ez arra is igaz ha a pontból b pontba akarok eljutni. Tökéletes illik rám a „lassan járj tovább érsz” mondás.
Stílus / Külső
Barna rövidhajam van, hozzá kék szemeim, és nem vagyok elhivatott a borotva használata mellett. A borostától idősebbnek, és férfiasabbnak tűnök, és sokak szerint jól áll. Ugye? Na ugye! 184 centiméteres magasságommal van ahol kérkedhetek, és van ahol nem. Például egy vérfarkasokkal telített bárban nem feltétlenül én vagyok a legmagasabb, de az átlagos embereknél magasabb vagyok. A sportolástól, és a kiképzések során természetesen megizmosodtam, sörhassal nehezen menekülnék el a démonok elől. Igazság szerint nem vagyok túlzottan válogatós a ruhákat illetően. Szeretem a farmert és ing együttest, de ugyan úgy szeretem az öltönyt is. Egy dologtól ráz ki a hideg az pedig a bőrnadrág, amit mindig rám akarnak erőltetni a bevetések előtt. Előbb megyek el öltönyben vadászni, mint abban a nadrágban. Meg a feketét sem szeretem túlzottan, de azzal már sikerült megbarátkoznom. Egyetlen egy dolog zavar, azok pedig a rúnák amik a bőrömbe vannak vésve. Igyekszek úgy öltözni, hogy hosszú ujjú legyen a póló, ing amit felveszek, és takarja el azt amit nem akarok mutogatni. Ezért is van az, hogy a nyakamra már nem nyúlnak fel a rúnák, és az alkarom közepétől a csuklómig nem láthatók, mivel oda még nem vettem erőt, hogy rajzoljak. Meg a hátamon még van elég hely.
Hobbi
A már említett bulizáson, videojátékozáson, és mozizáson kívül sok más elfoglaltsággal le tudom magamat kötni. Hegedűn is remekül játszok, és még egy bandában is benne voltam, amíg az énekest nem szívta ki egy vámpír. Mondtam, hogy ne játsszunk azon a helyen, de hallgattak rám!? A zene mellett értek a fegyverekhez is, így ha kell a régieket kikupálom, vagy újat alkotok a használhatatlanból. Ebből kifolyólag, és mert mester vagyok egy harcművészetből egészen egyedi harcmodort találtam ki. És hobbi címszóval igyekszek fejleszteni, és leírni, hogy a későbbiekben mások is elsajátíthassák.
Sztori
- Miért? - Mert miért ne! - Ez nem válasz a kérdésemre. - De igen, csak te nem érted. - Széles vigyorral nézek testvéremre. Egy jobb egyenessel próbálja elintézni a bátyám a vita végét, amit én kivédek. Kettőnk közül mindig én voltam az aki jobban harcolt. Grátiszba én gyomron vágom őt, amitől összeesik. - Csak azért mert én vagyok a fiatalabb, nem azt jelenti, hogy én vagyok a gyengébb, David. - Miközben görnyed a földön, én elsétálok mellette, ki a társalgóból. A hosszú lépcsősoron a szobám felé tartok. Kész macera bárhova eljutni ebbe a hatalmas kastélyba, vagy, ahogy az apám nevezi „az ő személyes birodalmába”. Persze birodalom, ezért kell úgy közlekednünk, hogy a parketta se reccsenjen a talpunk alatt. A folyosón elsétálok az emeleti társalgó mellett. Soha nem számoltam meg hány társalgó van ebben az épületben, bár jobb is. Hangokat hallottam, apám, és anyám veszekszenek valamin megint. Néha napján úgy érzem, hogy egy brazil szappanoperában élek. A folyosón tovább haladva kipillantok az ablakokon, megint esik, miért lenne másképpen Angliában. Komolyan fontolóra veszem, hogy ezt az egész… - Este nyolcra van asztalfoglalása az étterembe, a limuzin fél nyolcra jön. - Egy jól ismert hang ragadott ki a gondolataim közül. A komornyik volt az, Gustav. Esküdni mernék rá, hogy többet beszéltem vele, mint az apámmal. - Milyen étterem, milyen foglalt limuzin? - Megint nem figyel rám. Az édesanyjával több mint egy hónapja megbeszélték, hogy meglátogatják a helyet. - Nyugodt hangon mondja a dolgokat, amiket én akkor elfelejtettem, amikor beszéltünk róla. Tőle tanultam azt, hogy hogyan lehet magázva elküldeni valakit a bús fenébe. - Rendben. - Bólintok, és már indulnék tovább. - Minden rendben van uram? - Komor faarccal néz rám. Egy enyhe mosolyra húzom a szám szélét. Hiába nem rokon, mégis jobban tudja ha van valami problémám, mint mások. - Szokásos, úgy érzem, hogy nem tartozok ide, és az úgymond családom nem is a családom. - Régóta gondolkozok már ezen, de amikor felvetettem a teszt ötletét ellettem küldve melegebb éghajlatokra apám által. Nem rohangálnak csak úgy az árnyvadászok. Ennyi volt a válasza, pedig szerintem anyám nem egyedül végezte a dolgait, ami nekem elég ok arra, hogy kételkedjek ki is az apám. - Lehet, hogy az édesanyja pont erről szeretne önnel beszélni. - Hihetetlen, hogy ezt a faarcot mennyire bírja tartani, semmi reménykeltő mosoly, csak egy olyan válasz, ami még több kérdést vet fel. Még mielőtt visszakérdezhettem volna már tovább is állt, már rég megszoktam. Végül vállat rántok, és tovább megyek a szobám felé, nem tudom hova tenni ezt az információt. Benyitok a szobámba, és már látok egy kiterített fekete öltönyt az ágyon. Biztos Gustav rakta ki, pedig tudja, hogy nem szeretem a feketét. Bezárom az ajtót, és felkapcsolom a lámpát, mert itt már délután 4-kor fel kell kapcsolni, mert nem süt a nap, és szakad az eső. Az asztalomon sorakoznak az „el kell olvasnod” könyvek, amiknek már a címét sem tudom néha értelmezni. Apám furcsa természet. Annak ellenére, hogy fiatalon ő is irtotta a démonokat most meggyöpösödött üzletember lett. Jóban kell lennünk az emberekkel. Igen tudom, de ez már kicsit sok. Úgy lettem nevelve, hogy ne rejtőzködjek az emberek elől, és ezért rengeteg dolgot meg kellett tanulnom, amire nincs szükség árnyvadászként. Például politikát, gazdaságtant, kommunikációt, és sok más dolgot. Még egy pillantást vetek az öltönyre, majd úgy határozok, hogy inkább veszek egy újat a belvárosba. Végül is annyira nem rossz, ha az embernek sok pénze van.
A városban már nem esik az eső, és csak néhány pocsolya emlékeztet a nyomára. Az utcán sétálok egy új szürke öltönybe, az étterem felé, még néhány sarok és már ott is vagyok. Feltűnően kihalt a környék, ahhoz képest, hogy nincs is késő. Egy saroknyira vagyok az étteremtől, és az egyik kis mellékutcában zajokat hallok. Ahogyan betekintek egy sötét alakot látok, nem tudom kivenni ki, vagy mi lehet az, csak annyit hogy nagy valószínűséggel férfi lehet. A földről felveszek egy fémcsövet, hiszen miért is vinne az ember magával fegyvert egy családi vacsorára. Igyekszek halkan lépni, de az alak meghallott, de nem fordult meg teljesen. Erősebben szorítom a csövet, és felemelem, hogy támadni tudjak vele ha kell. Észreveszem a kezét, ami véres, és karmok vannak rajta. Fantasztikus egy farkassal akadt dolgom. Még mielőtt lerohanhattam volna az alak felugrott az egyik falra, majd onnan tovább ugrott, fel a háztetőre. Lenézek a földre az áldozatra, és elsőre nem is akar tudatosulni bennem ki az akit látok. Aki előttem feküdt az a saját anyám volt. Lehajoltam hozzá, hogy szemügyre vegyem. A hasán egy hosszú vágás volt. - Anya! - Üvöltöm, remélve hogy magához tér, miközben a táskájában a varázs tollát keresem. A táskában való kotorászás közben megfogja a csuklómat. - Ez nem az aminek látszik. - Erőtlenül ejti ki a szavakat, és látom rajta, hogy egyre rosszabbul van. - Mi nem az? - Idegesen kérdezek vissza, és várom a választ, de nem kapok. Elájult, a pálcáját meg nem találom. Végül telefonon hívom Gustavot, hogy azonnal jöjjenek ide. A földön egy mandzsetta gombot találok, ami egy amerikai zászlót formál. Mélyen elrejtem a zsebembe, és tovább telefonálok apámnak, hogy nagy gond van.
Nem telik bele húsz percbe, és több kocsival is megjelennek. Anyámat beteszik az egyikbe, amíg én kint várakozok. Gustav lép mellém, és míg én idegesen toporgok egy helyben ő a megszokott komornyikságával áll mellettem. - Nézze meg melyik repülőgép megy legkorábban Amerikába. - Utasítom a komornyikot, miközben nagyot nyelve nézek a kocsi után, ami visszaviszi anyámat a birtokra. - New York lesz önnek a legjobb ott van egy intézet. Összepakoltam a csomagjait, a sofőr rögtön a reptérre viszi, uram. - Összehúzom a szemöldökömet, hiszen elég gyanús, hogy minden le van már szervezve. - Mégis hogyan tudta ezt? - Kétkedő hangsúllyal kérdezek, és közben Gustavot nézem. - A palotában még a falnak is füle van. Hallottam, hogy ma megint ez volt a veszekedés témája a testvérével. Az anyja pedig biztos ezt javasolta volna önnek. - Most az egyszer mintha valami mosoly félét láttam volna rajta. - Köszönöm! - Ennyit felelek, majd beülök az autó hátsó ülésére, és az utcán talált mandzsettát nézem, és próbálom összerakni a képet, amiből rengeteg darab hiányzik. Mi lehet a titok? Egyelőre választ nem találok rá, és remélhetőleg többet fogok tudni az óceán túl partján.
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by 
