Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Mortal Instruments Hungarian FRPG // Magyar Végzet Ereklyéi fórum alapú szerepjáték!
Belépés
üdvözöllek az oldalon
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by CLARY FRAY
Hol tartunk ?
Jelenleg a Csontváros könyv elejénél tartunk. Hogy tudjunk haladni várom a cannon karaktereket!
Staff:
Admin
Hírek
Friss hír:
2013.04.03
Figyelmébe ajánlom mindenkinek a "Játékszabályok" és a "Információs Pult" menüpontokat. Napokat töltöttem el az írásukkal, és szeretném ha mindenki tisztelne annyival hogy elolvassa. Igazán nem hosszú. Szívesen válaszolok a kérdéseitekre, de olyanra többet nem szeretnék, ami fel van ( szerintem eléggé szájbarágósan ) tüntetve mit hogy kell csinálni lépésről lépésre. Neked is gyorsabb, hogy ne az én válaszomra kéne várnod.
Mivel mindenki eltűnt, és nem 1-2 hétről hanem 1-2 hónapról van szó, ezért hiába vannak ott az elfogadott karakterek, lehet jelentkezni azokra is pm-be. Cannon ( főszereplő ) karakterre, könyörgöm csak az jelentkezzen aki rendszeresen tudd jönni, ha meg nem tud 1-2 napot , akkor van annyi benne hogy jelzi. Hamarosan szortírozok a tagok között is, akinek nem rendes játék neve van, mindenki törlésre kerül. A karaktereket is leszedem akik nem járnak fel, ez a napokba meg fog történni. Lehet egy kis fejléc csere is lesz.
A lényeg összefoglalva: kérlek legyetek figyelmesebbek.
Gyere ide, ha sok infót akarsz a könyvekről, és a készülő filmekről! Minden napi frissítéssel!
Hozzászólások száma : 1 Join date : 2014. Mar. 05. Age : 28 Humor : Csak ha nagyon akarom.... De akkor ütősek a beszólásaim :D
Tárgy: Tractussia Medner Csüt. Márc. 06, 2014 2:11 am
Tractussia Medner
Shadowhunter
Kor: 17, Nem: Nő Play by.: Liv Tyler, Foglalkozás: Tolvaj
Személyiség
Tractussia egy nagyon csendes lány, feltéve ha nem szólnak hozzá. Nem szokott kedvezményezni semmiféle beszélgetést, de ha egyszer valaki hozzászól, akkor annak lelkileg vége van, mert a szavait simán ellene fordítja, ezért nagyon nehéz is őt elviselni. Senkinek nem ajánlanám, hogy megijessze vagy bármi ilyesmi, pl. mögélopódzik, mert annak vége van, vagy pedig inkább a lány hozza rá a frászt, hiszen kitűnő hallása van. Türelmesen, pontosan és megfontoltan csinálja a dolgait. Eléggé céltudatos, szóval amit egyszer a fejébe vesz, addig nem fog lenyugodni, míg meg nem teszi, és ez sajnos gyakran megesik... Hirtelen jött ötletek, őrültségek, szinte bármire képes azért, hogy véghez vigye néha zseniális, néha pedig őrült, ostaba terveit. Ezek mellett komoly, habár a külvilág számára nem tűnik annak... Flegmán viselkedik, és ezzel csak egy célja van: Hagyja mindenki őt békén! .
Stílus / Külső
Általában a sötét ruhákat szereti, kapucnival, de persze vannak kivételek. Az öltözködése nagyban függ a kedvétől, hogy bal vagy jobb lábbal kelt, és persze attól is, hogy melyik ruha volt épp hozzá a legközelebb. Sötét barna, már-már fekete haját sosem fogja össze, jó neki úgy, ahogy van, ehhez passzolva kék szemeit. Nem túl magas, kb. 167 cm, és ennél magasabb sem lesz, mert kizárt dolog, hogy magassarkút húzzon, mindig is a fekete bőrcipők jöttek be neki, hiszen úgy könnyebben tud csendben mozogni. Mindig úgy próbál mászkálni, sétálgatni, hogy ne tűnjön fel senkinek. Szeret a háttérben maradni, és csak ha nagy szükségét érzi rá, csak akkor megy be a középpontba.
Hobbi
Szabadidejében általában az erdőben sétál és csak elmélkedik, órákat tud így eltölteni. Ezek mellett szeret kocsmákba járni, csak úgy szimplán, és magában az emberi hülyeségen szórakozik. Ezek mellett imád dárcozni - fő fegyvere a kés, amit halálos pontossággal tud hajítani.
Sztori
Egy árvaházban nőttem fel. Annyit tudtak rólam, hogy a nevem Tractussia Medner, és a szüleim odadobtak az árvaház elé, és valami olyasmit motyogtak, hogy ,,A lányunk nem lesz a Klávéjé". Mire kiértek volna az árvaház elé, csak két sötét árnyat láttak eltűnni a sarkon és egy síró csecsemőt. Befogattak, mit sem sejtve arról, ki is vagyok valójában. Ám egy szép napon egy fura szerzett jött az árvaházba, olyan 7-8 éves lehettem, nem emlékszem rá... Az alak céltudatosan elindult felém, a társaim arcáról sütött az, hogy félnek. Én viszont nem féltem. Bátran feláltam, és az illető szemébe néztem. Valahogy ismerős volt, de sosem láttam még... Lehetséges ez? Hát sajnos, vagy nem sajnos, igen, és teljességgel biztos: ismertem... - Szia Tracty! Rég láttalak. - Látott engem, de én nem láttam magát még soha. Mit akar? - Nem jöhetek el a saját lányomért?? - Ekkor vegyes érzések kezdtek bennem kavarogni. Hogy ő az apám? Most öleljem meg vagy küldjem el? Nem tudtam mit mondani először... Aztán valahogy életre kelt bennem a vágy, hogy ne engedjem magam olyan könnyen. - Nem vagyok a lányod. Nekem nincs apám. Akkor most mondja: Mit akar? - Azt, hogy legyen apád, családod. - Nekem van családom, szóval ez lehetetlen. - De NINCSEN! - Dehogyisnem, ők itt körben a családom! Ha a vérszerinti rokonom is vagy, mit nem számít. Eddig magamra hagytál. - Ahhoz képest, hogy még gyerek vagy, eléggé bonyolult a gondolkodásod. - Bonyolultnak én az életet nevezném, mik is azok az érzelmek. Bonyolult kigobózni egy gubancos fonalat, bonyolult egy számítógépes játék megtervezése, de NEM bonyolult gondolkodni. - Elég legyen Tracty! Most azonnal velem jössz, ha akarsz, ha nem. - Ezzel megragadta a karomat, és elráncigált utcákon keresztül, kesze-kusza kereszteződéseken, egészen egy erdő belsejébe. Ott megálltunk. Szétnéztem, de nem láttam semmit. Erre az "apám" elővett egy fura tárgyat, majd egy kesze-kusza vacak valamit rajzolt a levegőbe, aminek a nyoma meg is maradt a semmiben. Nem értettem semmit, de nem akartam megadni apámnak azt az örömet, hogy hozzászólok. Ekkor valami halvány derengést vettem észre a levegőben. Egy... Egy kastély volt. Az erdő közepén? És eddig miért nem láttam? Fura érzések kavarogtak bennem, majd egyszer csak eluralkodtak rajtam, azt hiszem elájultam...
Egy sötét szobában ébrettem fel, azonban a parányi ablakon szűrődött be egy kis fény. Hangokat hallottam, biztos valakik beszélgetnek a közelben. Észrevettem egy ajtót. Gyorsan odaslisszoltam, és hallgatózni kezdtem... - MIért hoztad ide? Tudod, hogy mi lesz ebből! A Klávé emberei előbb-utóbb megtalálják, és őt is fogja kötelezni a hűség, ami azt jelenti, hogy őt is bármikor kihasználhatják. - Nyugodj meg, Sarah! - szólt az ismerős férfihang- Nem fog sokáig itt lenni, csak azt szeretném, hogy Árnyvadászhoz méltón harcoljon, és tudja ki ő. - De a Klávénak fel fog tűnni... - Előbb vagy utóbb úgyis bekövetkezik! Ő ne legyen áldozat. Tudnia kell az alapokat és a családi tört is csak rá hagyhatjuk. Bízz bennem, Sarah! Csak így menthetjük meg, ha tudja hogy védje meg magát, és ismeri is azt, ami ehhez szükséges. Hogy várhatod el tőle, hogy vigyázzon a Klávéval, ha nem is tudja mi az? Engedd, hogy megtanítsam, megtanítsuk harcolni! Nem akarhatod, hogy mondénként nőjön fel a lányod, a LÁNYUNK! - Rendben van, Jack, egy feltétellel: megtanítod neki azt is, hogy hogyan boldoguljon a mondik között. - Egy női cipő kopogásának egyre közeledő hangját hallottam meg, ezért elkezdtem gyorsan hátrálni, amikor egy nyikorgás hallatott a padló a talpam alatt. Ekkor belépett Jack és Sarah. - Hallottad?? - Mit kellett volna hallanom? - A beszélgetésünket. - Igen. - Jack... - Nincs semmi baj, Sarah. Úgyis megtudja az igazat. - Miről beszél? - Tracty... - Igen? Mi van már, nyögjétek ki! - Nem vagy mondi... khm... ember. - TESSÉK?? Pedig szerintem nagyonis annak tűnök. - Igen... De.. De te Árnyvadász vagy. - Már hallottam, de még mindig nem tom, hogy mit szívhattatok. - Komolyan beszélek! Figyelj ránk... Láttad, amikor egy jelet rajzoltam az irónommal - erre elővette azt a fura kütyüt - nem? Akkor csak annyit kérek, próbáld meg elhinni! Gondold csak végig. - Rendben... De nem biztos, hogy menni fog. Akkor... én egy Árnyvadász vagyok. Mi az? - A mondikat khmm... embereket védik a démonoktól. - démonok... És azok hol vannak? - Átjárók segítségével világokat pusztítanak. - Ahaaa.... Biiztoos... Nah, azt hiszem felfogtam. És van más is amit tudnom kéne?? - Vannak még az Alvilágiak, a vámpírok és vérfarkasok, de most nem akarom telenyomni friss infókkal a fejed, inkább készülj fel arra, hogy fegyvert fogsz forgatni. - Oké... Rendben, de ugye nem kell megölnöm senkit? - Hát... Nem... Legalábbis egyenlőre. - ezzel mindketten távoztak a szobából, én meg értetlenül álltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Jack másnap- feltéve, hogy másnap volt - felkeltett, és közölte, hogy ideje nekiállni a kiképzésemnek. Egyes Árnyvadászok évtizedekig tanulják a harc művészetét, nekem meg kisebb korban adnak erre összesen 7 évet. Na kössz... Kerek hét évig csupa gyakorlás, tanulás. Fantasztikus... És tényleg az volt, mert élveztem!! Az a hét év volt a legjobb dolog az életemben. Apám azt mondta, hogy mindenre meg akar tanítani, amit csak tud én ezt örömmel fogattam.
Megtanultam mindent, amit csak tudtam, és ami a legfurcsább: elkezdtem hinni a démonokban, a vámpírokban és efélékben. 12 éves koromban, ahogy azt kell, megkaptam apámtól az első jeleimet, azokkal együtt késeket és még kaptam egy saját irónt is. Hamar megbékéltem a gondolattal, hogy nem vagyok átlagos. Boldog voltam abban a 7 évben. De csak voltam.... Amikor felkészültem - legalábbis apám szerint - a szüleim elküldtek a nagyvilágba, hiába tiltakoztam. Megint üres lett az életem, de valahogy meg kellett élnem... Ezért elkezdtem lopni. Először a piacról egy-egy almát vagy kenyeret, de aztán egyre rosszabb lett... Elloptam a mondik pénzét, hogy vegyek magamnak valamit. Elég jól boldogultam, kihúztam azt a két évet, és most itt volnék. Ennyi lett volna eddigi történetem...
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by 
