Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Mortal Instruments Hungarian FRPG // Magyar Végzet Ereklyéi fórum alapú szerepjáték!
Belépés
üdvözöllek az oldalon
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by CLARY FRAY
Hol tartunk ?
Jelenleg a Csontváros könyv elejénél tartunk. Hogy tudjunk haladni várom a cannon karaktereket!
Staff:
Admin
Hírek
Friss hír:
2013.04.03
Figyelmébe ajánlom mindenkinek a "Játékszabályok" és a "Információs Pult" menüpontokat. Napokat töltöttem el az írásukkal, és szeretném ha mindenki tisztelne annyival hogy elolvassa. Igazán nem hosszú. Szívesen válaszolok a kérdéseitekre, de olyanra többet nem szeretnék, ami fel van ( szerintem eléggé szájbarágósan ) tüntetve mit hogy kell csinálni lépésről lépésre. Neked is gyorsabb, hogy ne az én válaszomra kéne várnod.
Mivel mindenki eltűnt, és nem 1-2 hétről hanem 1-2 hónapról van szó, ezért hiába vannak ott az elfogadott karakterek, lehet jelentkezni azokra is pm-be. Cannon ( főszereplő ) karakterre, könyörgöm csak az jelentkezzen aki rendszeresen tudd jönni, ha meg nem tud 1-2 napot , akkor van annyi benne hogy jelzi. Hamarosan szortírozok a tagok között is, akinek nem rendes játék neve van, mindenki törlésre kerül. A karaktereket is leszedem akik nem járnak fel, ez a napokba meg fog történni. Lehet egy kis fejléc csere is lesz.
A lényeg összefoglalva: kérlek legyetek figyelmesebbek.
Gyere ide, ha sok infót akarsz a könyvekről, és a készülő filmekről! Minden napi frissítéssel!
Hozzászólások száma : 2 Join date : 2012. Dec. 15.
Tárgy: Annabelle Morgan Hétf. Jan. 21, 2013 11:00 am
Annabelle Grace Morgan
EMBER
Kor: 26 Nem: nő, Play by.: Emily Browning Foglalkozás: varrónő
Személyiség
Az a fajta ember vagyok, aki ha elmegy melletted rád mosolyog, hangosan köszön, segít hogyha kell, és ha találkozik veled a boltban, mindig megkérdezi, hogy mi újság veled. Szeretem, hogyha mindenki boldog és nyugodt körülöttem, szeretek segíteni, és teles szívemből vallom, hogy adni jobb, mint kapni. Sőt kötelességünk segíteni ha nekünk több jutott, mint másoknak. Tanító néni, vagy óvónő szerettem volna lenni világ életemben, csak hát ott volt Lena, és én elszakadni tőle? Lehetetlen dolog, főleg mikor kicsi volt, anyukám szerint elkényeztettem, mivel ha sírt én egyszerűen nem bírtam hallgatni. Kit érdekel az önnyugtatás és egyéb baromságok, ha a kis Lenám sír, az azért van mert valami baja van, én pedig azért vagyok, hogy mellette legyek, vigyázzak rá, megvigasztaljam. Sosem hagytam egyedül, egészen három éves koráig, és nem tudom ő vagy én bőgtem jobban a beszoktatós kiscsoportban.
És most valahogy egy ártatlan báránykának tűnök, de nem, hidd el nem szabad ítélkezni így előre. Ha egyszer találkozol egy bizonyos férfival, biztosra veszem, hogy szívesen elmagyarázza micsoda idegesítő lény is vagyok, ha tudni akarok valamit, én addig nem nyugszom, míg meg nem tudom amit akarok. Tehát kitartó vagyok, azonban sosem cselekszem hirtelen felindulásból, mindig alaposan átgondolom a döntéseimet, és minden eshetőséget számításba veszek. Azt hiszem még egy jó tulajdonságom, hogy képes vagyok megőrizni a hideg véremet.
Stílus / Külső
Hosszú barna hajam van, amit általában felkötve hordok, érdekes mivel mikor még fiatalabb voltam inkább kiengedve szerettem, de aztán jött a baba, és vigyáznom kellet, hogy ne kapja be. Mellesleg a munkában sem árt, ha nem lóg a szemembe. Nem vagyok valami égimeszelő típus, sőt inkább alacsony, olyan kis törékeny alkatom van. Kis váll, vékony karok… tudod az a típus, aki olyan ártatlannak gondolsz, ha ránézel. Ki kell ábrándítsalak tudok én nagyon is kemény lenni ha arról van szó. Na de akkor vissza a kinézetemre. Hogyan is öltözködöm? Semmiképpen sem kihívóan. Szerintem, borzalmas mikor egy nő úgy öltözködik, mintha egy darab hús lenne, amit mutogatni kell. Itt egy kis kivágás, ott egy, aztán hirtelen már alig van rajta ruha. Nálam mindig is a kényelem, és saját ízlésem volt a meghatározó, nem pedig az, hogy éppen milyen divat járja. Itt muszáj megemlítenem, hogy bakancs mániám van, magas sarkúban járni se tudok. Szeretem a könnyű nyári ruhákat, a rövid ujjú ingeket, hosszú kardigánokat, aminek az ujja nagyobb, mint a karom és bele tudom bugyolálni magam. Egyébként évek óta nem vásároltam magamnak ruhát, egyrészt nem szeretem elhagyni a megszokott, puha, illatos ruháimat, másrészt előbb Lena, neki pedig mindig kell valami, inkább ő kapja meg azt amit szeretne, mint én. Főleg ha engem nem is izgat annyira a dolog. Ha pedig eddig nem találtad volna ki, nem sminkelek.
Hobbi
Jaj, hogyha nekem szabadidőm volna… de hát mikor még nem volt ennyi teendő akkor szabadidőmben szerettem varrogatni, hímezgetni, olvasni… akkor tulajdonképpen a munkám a hobbim.
Sztori
Késődélutáni csend uralkodott a házban. A varrógép ütemes zöreje, és a ceruza hozzádörzsölés a papírhoz hallatott hangot, mígnem egy haragos nyögés, majd egy papírgalacsin érkezése fel nem rázta a békés kis nyugalmat. — Ez meg mi volt? — állítottam le a gépet, majd odahúztam egy széket az asztalhoz ahol Lena görnyedt a házi feladat fölé. — Bármilyen problémád is van azt nem így kell megoldani — dorgáltam meg, miközben a matek füzetébe pillantottam. — És hogyha a probléma megoldhatatlan? — drámain ráborult a füzetre. — Akkor szabad dühöngenem? — Nem, te egy hölgy vagy, a kisasszonyoknak pedig nem illik az ilyen — mosolyogtam rá, miközben kisöpörtem egy kósza tincset szép kis arcocskájából. — De anya, teljesen hülye vagyok. Erre pedig nincs megoldás — szögezte le. — Dehogynem. Kicseréljük a kobakod! — játékosan két kezem közé fogtam a fejét. — Na mond milyen tudós fejét szeretnéd? — úgy vettem észre kissé jobb kedvre derült, mert bár próbálkozott még továbbra is nagyhalált játszani, az a csíntalan mosoly csak előbújt. — Na akkor inkább azt mondd meg mit is kel csinálni. A füzetére mutatott, ahol rendezetlen számok sokasága állt… matek. Sose volt az erősségem, de azt hiszem a másodikos anyag még nekem is megy. — Tízes átlépés... vagy mi a fene — elhúzta a száját, látszott rajta, hogy ő sem szívleli a tantárgyat. — Gondolj arra, hogy ez még könnyű… majd ha osztotok meg szorzotok — kezembe vettem egy ceruzát, és halásztam a konyhapultról egy papírt, ami mint kiderült a zsömlék üres zacskója, de hát ez is megteszi. Kettétéptem, majd elkezdtem valami egyszerű összeadást írni. — Igazából mi az, ami nem megy? — néztem fel rá. — Az egész?
***
Idegesen toporgom az előszoba közepén. Nem egy kellemes érzés beszorulni egy gyerekkel, aki üvölt, a nagyszüleiddel, szüleiddel és az egész pereputtyal egy cipős doboznyi helyiségbe. Ez az, amit szívből gyűlölök a karácsonyban, amikor mindenki tiszta ideg és a gyerekek miatt színészkedünk egy kicsikét. Mondjuk, azért megéri, mikor berontanak a nappaliba és nekiesnek az ajándékoknak, imádom az izgatottságukat. Úgy irigylem őket, hogy ennyire beleélik magukat. A lányomra pillantottam, aki még túl kicsi ahhoz, hogy ebből a nagy felhajtásból bármit is megértsen. Csak fáradt és otthon szeretne lenni végre, úgyhogy reméltem mi hamarabb szabadulunk. És akkor megszólal a csengettyű, a kicsik pedig fejetlenül rontanak be a nagyszobába, feltépik a csomagokat, és már játszanak is. Meghatóan édes mikor az unokahúgom oda szalad az anyukájához és megkéri, hogy köszönjék meg együtt a Jézuskának az ajándékokat. Valahogy szépen lassan mindenki oda telepszik a fához, letérdel s van, aki némán van aki szavakkal imádkozik. A gyerekek még feltétel nélkül hiszek. Én is szeretnék de nagyon.
Ha még néha eltudnék ábrándozni azon, hogy egyszer csak betoppansz, ott állsz az ajtóban, teljes valódban. A lányodnak szüksége van rád, és ha engem nem is szeretsz legalább vele tőrödnél, mert ő tökéletes, és nem érdemli meg, hogy bármiben is hiányt szenvedjen. Csakhogy én amit a legjobban szeretne sose leszek képes megadni. Mi a fenéért kellet elmenned? Nem szabadna, mert megígértem magamnak, hogy nem sírok. A kislányunk miatt, mert ha már Te vagy itt egy erős anyukára van szüksége, de amikor Lena mély álomba szenderül, egyszerűen nem bírom visszatartani. Csillogó sötét szőke haját simogatom, hallgatom, ahogy lassan lélegzik, és olyan fájó a hiányod, mintha kitépnék a szívemet.
Tudod tegnap azt mondta szellemet látott, azt hittem csak a szokásos gyerek dolgok. De amikor a hegeiről beszélt… Tudom, hogy ő nem ember, inkább rád hasonlít, mint rám. Olyanokat lát és hall amiket nem tudok elmagyarázni neki. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó is lenne, hogyha itt lenné. Érdekes, mostanában nem kérdezget annyi mindent tőlem, inkább mesél. Néhány percre megfordul a fejemben, hogy találkozott valakivel… aki olyan, mint Ő. Esetleg veled, főleg mikor arról a férfiról beszél akinek sárkány tetoválás van a nyakán. Mint neked…
Halihó! Ruta vagyok, tizenhárom éves, olya három éve szerepjátékozhatom.
CLARY FRAY SHADOWHUNTER
Hozzászólások száma : 103 Join date : 2012. Nov. 29. Tartózkodási hely : New York Job/hobbies : Démonokat levadászni/Rajzolás, anime Humor : Van egy két jó beszólásom :P
Tárgy: Re: Annabelle Morgan Szomb. Jan. 26, 2013 4:46 am
Elfogadva
Angyal hozott köztünk, Mondén.
Végre közénk talált egy ember is. Látszik, hogy sokat dolgoztál a lapoddal, és tetszik is. Ami problémám volt azt tisztáztuk, majd még bővülni fog az adatlapod. Kíváncsian várlak a játékban, és a párodat is Foglalj avatart, és találkozunk a játékmezőn, egyeztetés után.
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by 
