Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Mortal Instruments Hungarian FRPG // Magyar Végzet Ereklyéi fórum alapú szerepjáték!
Belépés
üdvözöllek az oldalon
Csüt. Dec. 06, 2012 10:44 pm by CLARY FRAY
Hol tartunk ?
Jelenleg a Csontváros könyv elejénél tartunk. Hogy tudjunk haladni várom a cannon karaktereket!
Staff:
Admin
Hírek
Friss hír:
2013.04.03
Figyelmébe ajánlom mindenkinek a "Játékszabályok" és a "Információs Pult" menüpontokat. Napokat töltöttem el az írásukkal, és szeretném ha mindenki tisztelne annyival hogy elolvassa. Igazán nem hosszú. Szívesen válaszolok a kérdéseitekre, de olyanra többet nem szeretnék, ami fel van ( szerintem eléggé szájbarágósan ) tüntetve mit hogy kell csinálni lépésről lépésre. Neked is gyorsabb, hogy ne az én válaszomra kéne várnod.
Mivel mindenki eltűnt, és nem 1-2 hétről hanem 1-2 hónapról van szó, ezért hiába vannak ott az elfogadott karakterek, lehet jelentkezni azokra is pm-be. Cannon ( főszereplő ) karakterre, könyörgöm csak az jelentkezzen aki rendszeresen tudd jönni, ha meg nem tud 1-2 napot , akkor van annyi benne hogy jelzi. Hamarosan szortírozok a tagok között is, akinek nem rendes játék neve van, mindenki törlésre kerül. A karaktereket is leszedem akik nem járnak fel, ez a napokba meg fog történni. Lehet egy kis fejléc csere is lesz.
A lényeg összefoglalva: kérlek legyetek figyelmesebbek.
Gyere ide, ha sok infót akarsz a könyvekről, és a készülő filmekről! Minden napi frissítéssel!
Hozzászólások száma : 7 Join date : 2012. Dec. 12.
Tárgy: Raphael Santiago Szer. Dec. 12, 2012 7:00 pm
Raphael Santiago
VÁMPÍR
Kor: 17 (ismeretlen), Nem: férfi, Play by.: Vic Fuentes, Foglalkozás: a New York-i vámpírklán vezetője
Személyiség
Biztosan feltetted magadnak a kérdést: kicsoda Raphael Santiago? Viszont el kell, hogy keserítselek, erre a kérdésre nincsen helyes válasz. Attól függően, hogy mikor milyennek mutatja magát, lehet kedves, vagy akár a legnagyobb tapló, akivel életedben találkoztál. Kitűnő színész; ravasz és önfejű, de még akkor is tartja a hivatalos hangnemet, ha valaki olyannal beszél, akit lenéz... Már pedig lenéz mindenkit, aki nem tartozik az ő fajához. Élvezi a hatalmat, amivel rendelkezik és meglehetősen beképzelt. Mivel a szülőföldje Mexikó, szereti azzal bolondítani mindenkit, hogy spanyolul beszél... De elég gyakran hibázik.... Nem mintha ez zavarná. Néha megesik, hogy harmadik személyben beszél saját magáról, és ez egyesek szerint akár a megalomániájának is lehet a jele... De ki tudja. Raphael Santiago nem egy könnyen megfejthető személyiség. Mire jobban megismernéd, már egy másik arcát mutatja feléd. Arrogáns, bunkó, beképzelt... Nincs rá tökéletes szó, hasonlóan, ahogy nincs tökéletes pillanat, hogy megismerhesd... Mert mire észrevennéd, ő már rég továbbállt.
Stílus / Külső
Csakúgy, mint a személyiségét, a stílusát sem lehet egyértelműen meghatározni. Mindig alkalomhoz illően, hol elegánsan, hogy már fájdalmasan átlagosan, de az esetek többségében fekete ruhákat visel.... És annak ellenére, hogy vámpíroknál ez eléggé szokatlan, mindig visel egy aranyláncot, rajta kereszttel. Ami a kinézetét illeti, átlagos mexikói fiúra emlékeztet; középhosszú, sötétbarna haj, ami még rosszabb napjain is ellenáll az időjárás viszontagságainak és mindig szálegyenes. A napbarnított bőre még Mexikó hagyatéka, csakúgy, mint az apja után örökölt sötét, szinte fekete szemek. Raphael kinézetre ugyanolyan, mint a többi mexikói bevándorló... Csak sokadik ránézésre vehetők észre a vámpírokra jellemző éles szemfogak, amiket néha ki szokott villantani, ha szélesebben elmosolyodik.
Hobbi
Jól hallottam, hogy te pont megkérdeztél egy vámpírt, mit szeret csinálni a szabadidejében? Nos, ha úgy vesszük, hogy nappal a kényelmes, pihe-puha koporsómban szundikálok és éjszaka "élek", akkor mondhatni, hogy igazából nekem csak szabadidőm van... Amit milliónyi különböző dologgal szoktam kitölteni. Legtöbbször valami szórakozóhelyen próbálom megfűzni a leendő vacsorámat... Esetleg Magnus Bane partijain szoktam még megfordulni... De az időm többségét magam sem tudom, mivel szoktam tölteni. Egyszerűen nincs időm ilyeneken gondolkodni.
Sztori
Kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén, felrakva a lábaimat az alacsony kávézóasztalra. A gyönyörű szőkeség, akit alig pár órája ismertem meg, az oldalamnak támaszkodott, selymes haja csiklandozza a nyakam. Még a vörösbor illata sem nyomhatná el a vérének az illatát, olyan közel van hozzám. Igazából fogalmam sincs, mit akarok tőle. Először csak vacsorámnak terveztem, de mi lenne, ha elvennék tőle még valamit az életén kívül? Elvégre is mindketten tudjuk, hogy azt vehetek el tőle, amit csak akarok. Ha az életét kívánom meg, az is az enyém lehet... Vagy akár csak a lelke. Hm, elég csábító egy gondolat. - Raphael, mesélj valamit magadról. - A gondolatmenetemből a lány megtörő hangja rángat ki. Meséljek magamról? Mit mesélhetnék? Egyébként is, csak az alkohol beszél belőle. Tudtam én, hogy nem túl jó ötlet az az utolsó martini. - Elvégre is meghívtalak magamhoz, jogom van tudni rólad valamit. - Ha ennyire akarod... - Egy lemondó sóhaj kísérletében kezdek neki a gondolataim összeszedésének. Nem sokaknak beszéltem a múltamról... És azok is legtöbbször holtan végezték, valami árok mélyén. - Lehet, hogy kicsit hihetetlenül fog hangzani, de több száz éve születtem Mexikó területén. A szüleim legidősebb fia voltam; miután anyám depresszióba esett, apám meg eltűnt, mint vasorrú bába a mágneses viharban, az én feladatom volt a hat öcsém eltartása. Egy kis kunyhóban éltünk a semmi közepén, ahol semmi másból nem lehetett megélni, csak koldulásból. Egész napokat töltöttem a templom kapuja előtt abban a reményben, hogy valami jótét lélek majd megszán... De ez sosem történt meg. Látom a lányon, hogy közbe akar szólni, éppen ezért leintettem. Vállat vont, majd belekortyolt a borba, amit közben kitöltöttem neki. - 13 éves voltam, amikor néhány barátommal együtt összebeszéltünk és átszöktünk a határon. Könnyű dolgunk volt; ismertük a terepet, mint a saját zsebünket, és pár óra alatt átértünk a zöld határon. Onnan már egyenes volt az út egy jobb élet felé. Úti célul New Yorkot tűztük ki magunknak... És azóta is itt vagyok. - Számomra ez már a történet vége volt... De a szöszi még csak most kezdett belejönni. - A családod nem aggódott érted? - Tapsot neki, tényleg aggódik! - Nem. Apám nem sokkal a legfiatalabb testvérem születése után elhúzott a picsába az egyik luvnyájával, anyám meg egész napokon át csak vedelt. Kinek tűnne fel néhány kölyök eltűnése? - Vállat vontam, miközben a szöszi szépen felém fordult, elsimítva a haját a nyakáról. Hangosan nyeltem egyet; a vére egyre jobban csábított... Ráadásul már a titkomat is tudta... Vagy legalábbis tudni fogja, pár perc múlva. - De New York, pont úgy, ahogy vártuk, meghozta számunkra a jobb életet. Igaz, itt is nagyrészt koldulásból éltünk... De az a bizonyos nap, amikor Tony eltűnt, mindent megváltoztatott. - Mi történt akkor? - Szöszi rám meresztette az égszínkék tekintetét, amivel szinte lyukat fúrt a homlokomba. Ez kezd idegesítővé válni. - Meg akartuk őt keresni... A legjobb zsebtolvaj volt, akit csak kívánni lehetett... Nem veszíthettünk el egy ilyen személyt a társaságunkból. Kerestük őt mindenhol... Végül már csak a Dumont maradt. Ott találtuk meg Tony-t... holtan. És mi is alig úsztuk meg élve. - A tekintetem belefúrtam a szöszi szemeibe. - Vámpírok támadtak meg minket... És akkor változtattak át engem is. Te pedig, Szöszi, most meghalsz. Még mielőtt elmenekülhetett volna, elkaptam őt, és a nyakába mélyesztettem a szemfogaimat. Hatalmas kortyokkal ittam az ízletes, meleg vérét, ami annak ellenére, hogy erősen visszaadta a vörösbor ízét, nem is volt annyira rossz. Mikor végeztem, az élettelen testet ledobtam a kanapéra, majd felkeltem és kinyújtóztam. Ideje visszatérni a Dumortba.
Képek
fuckitkiro, 6 éve , 16
CLARY FRAY SHADOWHUNTER
Hozzászólások száma : 103 Join date : 2012. Nov. 29. Tartózkodási hely : New York Job/hobbies : Démonokat levadászni/Rajzolás, anime Humor : Van egy két jó beszólásom :P
Tárgy: Re: Raphael Santiago Pént. Dec. 14, 2012 3:57 am
Elfogadva
Angyal hozott köztünk, "kedves" vámpír.
Örülök, hogy az első karakterlap ennyire élvezetes lett. Nagyon tetszik, ahogy írsz, és a sztori leírása párbeszédben. Igen rövidke, de mivel sok mindent nem tudunk erről a karakterről, nagyon jól kihoztál belőle mindent. Már csak lefoglalod az avatart, és a nevedet, majd irány a játék, egyeztetés alapján! Illetve, a későbbiekben, ahogy halad a játék, és folynak a történések, bővítsd a lapot!